... Ha szomorú wagy én is az wagyok.Ha felcsillan a két szemed, Az enyém is felragyog.Őrülten szeretlek, de nem tudom miért.Oda adnám az életem, Ha adnál 1 esélyt ...
Hányszor mondták, értsem már meg végre: többé soha nem leszek veled!
Istenem! Mikor kimondtad azt a szót, hogy vége,
mintha minden álmom,s vele az éltem is véget érne.
S már a halállal sem küzdök,
most már csak bátorságot gyűjtök...
Csak a Halál csókját érezném már végre...ennyi csak,mit remélek..."
A lány szerette, a fiú nem.
A lány felnézett rá, a fiú nem.
A lány szerelmet vallott, a fiú megalázta.
A lány sírt végette, a fiú kinevette.
A fiú csak akkor jött rá mit tett,
Amikor a lány sírjára virágot tett...
Egyszer már elveszítettelek,
és az csak az én hibám volt,
ha kijavíthatnám ezt a hibát
tudod, hogy megtenném!
De nem tehetek semmit,
csak annyit mondhatok: örökké szeretni foglak!
" Sokat hibáztam az életem során.Hagytam,hogy az emberek kihasználjanak,
és elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat.Ám tanultam a
rossz választásaimból,és annak ellenére,hogy van pár dolog,amit sosem
kaphatok már vissza,és vannak emberek,akik már soha nem fognak
bocsánatot kérni,legközelebb már okosabb leszek,és nem horg...onyozok le
olyan dolog mellett,ami kevesebb,mint amit megérdemlek. "
Ha elindulsz csak úgy,csak úgy, cél nélkül, csak el,Engem is vigyél el!
Felnőtté nem az életkora teszi az embert, hanem a viselkedése.
Az emberek azt hiszik, hogy tudják, mi az élet, de a legtöbben csak tétlenül nézik, ahogy elmúlik.
Az idő, a hely a tiéd, ha kéred,
csak más a szándék, de tudom, hogy érted,
az erő, az ész, a hang és a kép
benned éljen tovább, ha már nem leszek én.
Egy pici lepke átsuhan az éjszakán.
egy pici lélek össze rezzen neved hallatán.
Én pici lelkem összerezzen minden éjszakán.
én pici lepkém elrepült neved hallatán
Ha belenézel egy lány szívébe...
meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában.
Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat..
De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg:
hogyan tud erős maradni
akkor is, mikor semmi sincs rendben..
"
A kezet csak megfogni szabad......
Elengedni vétek......
Eldobni átok......
Egymásba simuló kezek tartják össze az
eget, s a világot. "
"Ismét toll a kezemben, mert
nem mondtam el mindent bár tudom érzed, de leírom, hogy hogy szeretlek
itt bent szívem érted ejti el, minden dobbanását kezem érted veti
papírra, minden alkotását
MERT te
lettél az életem,már tudom érted élek benned szerelemre találtam, és
melletted nem félek érted ébred fel a nap,s tér este nyugovóra érted
harcolok, s megyek bukkanóról, bukkanóra."
"Miért csinálod ezt Velem?
Szeretlek... Eddig nem mondtam, mert nem éreztem igazán... Most, hogy elveszítettelek, érzem, csak... De tudom, Neked ez már nem jelent semmit... Csak egy szó, mit nem viszonzól többé már... Csak egy érzés, mi hidegen hagy most már, csak egy szó, mi lelakatolt szívekre talál...
"Fáj, hogy mással látlak..
Fáj, hogy másnak mondod, hogy imádlak..
Fáj, hogy neked adtam a szívem és te csak játszottál..
Fáj, hogy tudom te csak kihasználtál...
Fáj, hogy tudom te már másra vágysz...
Fáj, hogy tudom te már messze jársz...
Fáj, hogy még mindig szeretlek...
Fáj, hogy téged sohasem feledlek...
"Egy őszi délután te is ott fogsz majd sírni, kisétálsz a temetőbe a síromat megnézni!
A síromnál két madár bánatosan zengi, itt nyugszik ki veled boldog akart lenni!!!"
„Tavasz volt, de a szívemben nyár. Boldog voltam, hisz ő velem járt. Együtt voltunk éjjel-nappal, szerettük egymást imádattal. Nem volt boldogabb nálam senki, én is csak alig tudtam elhinni. Azt hittem, örökké így marad, de a tél elsöpri a nyarat. Jön egy nap, és eltűnik a nyár, néhány perc, és sírni kezdek már. Hull a könnyem, úgy szaladok. Bármerre nézek szürke homály, testem összeroskad, nem bírom már. Fekszem a földön, alig élek, miért ily szörnyű az élet? Ő volt nekem mindenem, édes egyetlen szerelmem. Érzem, most meghalok, hisz ő engem elhagyott. Nézem két szemét, mosolyát. Érzem leheletét, csókját, mely édesebb mindennél. Ő az, aki több volt az életemnél. Valami történik, hisz feltámadt a szél, talán ennyi, igen, ez itt a vég. De ő bennem akkor is örökké él.”
Azt az embert:
ki bajban is fogja kezem,
ha szomorú vagyok együtt sír-ha boldog vagyok együtt nevet velem.
Olyan mintha Ő lenne a másik felem,úgyhogy nélküle el sem tudnám képzelni az életem!
єgч вαяάт ђαℓℓנα α šzíυєм ∂αℓάт, έš єℓ∂ú∂øℓנα, ђα ηєм ємℓέκšzєм яά.♥
A barát egy mosoly, mely bátorít, ha félsz;
a barát a taps, mely ujjong, ha célba érsz.
A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél;
a barát az álom, mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van;
a barát gyémántpáncél, óv téged a harcban.
A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát;
a barát egy rózsakert, mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag, mit az éj varázsol;
a barát egy dallam, mit meghallasz bárhol.
A barát a láng, mely kitáncol a tűzből;
a barát az emlék, mit szívedben őrzöl.
A barát is csak ember,s néha tán hibázik, de szeret, s ha nincs veled, érzed, hogy hiányzik...
Aki azt mondja szeret, telán igazat mondd;
aki azt mondja imád, sose hidd szavát;
de aki nem szól, csak mélyen a szemedbe néz;
annak a szívében örökké élsz!!
»...Cѕαк αz тυ∂ éℓηι кι мιη∂ιg ηєνєт,
кιηєк ѕzíνéвőℓ ηєм ƒσgу α ѕzєяєтєт.
кιηєк ℓєℓкє éℓєттőℓ νι∂áм,
α νιℓág ѕzéρѕégéη áмυℓνα ¢ѕσ∂áℓ.
кι мιη∂єη кöηηувőℓ ѕzινáяνáηут ƒαкαѕzт,
кι мιη∂єη ѕzιкℓáвóℓ νιяágσт ѕzαкαѕzт
кι éℓєтє gση∂נαιη кöηηує∂éη áтяσвσg…
¢ѕαк αz тυ∂ éℓηι:
кι мιη∂ιg мσѕσℓуσg...«
